Magyarnak lenni jó – MOBA konferencia 2017

Magyarnak lenni jó – MOBA Konferencia 2017

Immár negyedik alkalommal került sor idén, május 5. és 7. között a Magyarország Barátai évi konferenciájára. A MOBA (Magyarország Barátai Alapítvány) alapvető célkitűzéseiről a szervezet honlapján, valamint a Magyarnak lenni jó jelszóval szerkesztett kiadványokban olvashatunk.  A pártoktól és kormányoktól független szervezetnek alapvető törekvése összekötni a magyar közösségeket, az óhaza és a diaszpórák magyarságát, tájékoztatni a világot a Magyarországgal és az összmagyarsággal kapcsolatos eseményekről, sikerekről, ugyanakkor megvédeni Magyarország tekintélyét a világban az igazságtalan támadásokkal szemben. A MOBA Alapító levelének egyik fő passzusa, személyes véleményem szerint: „Hisznek az országhatárok feletti nemzeti összefogás értékteremtő erejében.”

A pártoktól és kormányoktól független szervezet világszerte azon dolgozik, hogy összekösse a magyar közösségeket, az óhaza és a diaszpórák magyarságát. A Konferencia előjátékának is tekinthető az a megtiszteltetés, amelyben a résztvevőket  a Sándor Palotában Áder János köztársasági elnök és felesége, Anita asszony részesítette. Az elnöki üdvözlő beszéd a nemzeti erők összefogásának a fontosságát emelte ki, hangsúlyozván, hogy „önök hisznek a közvetlen tapasztalatok, a kiváló teljesítmények és a személyes kisugárzás sorsformáló erejében, és tudják, hogy a közös munkához a bizalmat, a vitákhoz a józan megértést csak a kölcsönös tisztelet adja meg. A tisztelet ereje pedig annál nagyobb, minél többet tudunk egymásról”. Meggyőződése, hogy a világtalálkozó résztvevői segítenek abban, hogy a magyarok becsülete megmaradjon a világban.

A Sándor Palotából a Vigadóba utazott a több mint kétszáz résztvevő, akik 24 országból érkeztek a budapesti világkonferenciára. Itt Vizi E. Szilveszter, az alapítvány kuratóriumának elnökének köszöntője hangzott el, többek között arról, hogy a világ minden tájáról azért jöttek immár Budapestre negyedik alkalommal a MOBA tagjai, hogy bizonyítsák a barátság megtartó erejét, és hitet tegyenek Magyarország iránti ragaszkodásuk mellett, a magyar kulturális hagyományok iránti megbecsülésük mellett. Mert már olyan személyiségekkel is gazdagodott a tagság, akik nem születtek magyarnak, de megismerték Magyarországot, a magyarság gazdag kulturális értékeit és értékelik azokat, tehát csatlakoztak a MOBA-hoz.

Az első nap programjait Szijjártó Péter külügyminisztert elfoglaltsága miatt helyettesítő politikus, majd Bienerth Gusztáv, a Magyar Úszószövetség elnökének előadása, ezeket követően „Üzenet haza” – a Magyarország Barátai Közösség tagjainak fóruma tette gazdagabbá. Este a „Fölszállott a páva” nyerteseinek ünnepi koncertjével zárult. A változatos, gazdag kulturális műsor ezúttal is bizonyította, hogy „A Kárpát-medencei magyarság és a Magyarország területén élő nemzetiségek énekes, zenei és táncos örökségét a maga tisztaságában megmutató műsor méltón képes bemutatni páratlan változatosságú kultúránkat, és azt, hogy ez a kultúra él. Él, és összeköt minket, egy anyanyelvet beszélő, egy zenei anyanyelvet öröklött embereket.” (Konferencia 2017. v. 5-7. 32. o.)

Előadásokat tartottak a magyar politikai közélet jeles szereplői, amelyeket a jelenlevők hozzászólásai egészítettek ki. Témakörök szerint szervezték meg a kerekasztal beszélgetéseket – tudományok, sport, művészetek és kisebbségi kérdések -, amelyek szintén alkalmat nyújtottak mindenkinek, hogy elmondják véleményüket, további elképzeléseiket a Moba működéséről, a Kárpát-medence és a Diaszpóra magyarjai között épülő Híd erősítéséről.

A napi közös vacsorákat ünnepi műsorral kötötték össze, a Fölszállott a páva győzteseivel és Kodály Zoltán emlékműsorral. Az utóbbi előadáson ismét tapsolhattunk a Kanadában nemrég vendégszerepelt Csillagszeműeknek. Az estet megtisztelte jelenlétével Kodály Zoltán özvegye, Péczely Sarolta asszony is.

A Visegrádra szervezett buszos kiránduláson nemcsak a Duna-kanyar szépségei ragadták magukkal a vendégeket, hanem a Mátyás király udvari szokásainak felidézése, a reformkori lovagi tornabemutatók is.

“Meet your ambassador” programunk keretében a találkozón részt vevő amerikai, brit és kanadai állampolgárokat fogadták az illető államok diplomáciai képviselői: David Kostelancik, az AEÁ ideiglenes ügyvivője, Iain Lindsay, Anglia és Isabelle Poupart, Kanada nagykövete.

A kanadai nagykövetségen szinte otthonos hangulatba cseppentünk – a nagykövet asszony és munkatársai kedvesen fogadtak bennünket. A csoport bemutatkozásával sikerült sok témát érinteni, amelyek iránt a nagykövetünk nagyon nyitottnak, érdeklődőnek bizonyult.

A MOBA kanadai tagjainak véleménye szerint is fontos az ilyen találkozások rendszeresítése, hogy a Budapestre akkreditált nagykövetek megismerjék a magyar történelmet és az elcsatolt területeken élő nemzeti kisebbségek életét.

Dancs Rózsa

50 éves a Bokréta együttes

Ötvenedik évfordulóját ünnepli a montreáli Gyöngyösbokréta együttes.

A csoport nagyszabású előadást tervez június 3-án a McGill Egyetem Moyse Hall színháztermében,ahol nem csak az együttes három korcsoportja lep színpadra, hanem régi táncosok is visszatérnek az elmúlt évtizedek egy-két sikerszámát feleleveníteni. Dreisziger Kálmánnal beszélgettem, aki 18 éven át vezette az együttest, és akinek munkáját most fia és menye, Dénes es Gissella viszik tovább.

Dorka – Hogyan tükrözi ez az előadás a Bokréta 50 éves munkáját?

Kálmán – Az együttes inspirációját Kodály Zoltán híres idézete fejezi ki legjobban : « Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egy-kettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának. »
Nos, ezt a visszaszerzési munkát a Bokréta már félévszázada kitűnően folytatja. Az előadáson például hatévestől hatvanévesig négy nemzedéket fogunk látni.

-Négy nemzedék az négy csoportot jelent?

-Nem ilyen egyszerű, de körülbelül így van. Tulajdonképpen öt csoportot lát majd a közönségünk. A gyerekeinket, az ificsoportunkat, a felnőtteket es a visszatérő régi táncosokat, akik a Gyöngyösbokréta két különböző korszakából hoznak vissza egy-egy műsorszámot.

– Ki mit táncol?

-Csodálatos gyerekcsoportunk van. A szülők javarészt erdélyiek, így talán nem véletlen, hogy a gyerekek felcsíki játékokat és táncokat fognak bemutatni.

Ificsoportunk viszonylag új, csak két éve létezik. Így is párját ritkítja. Részben azért, mert egyáltalán létezik – tudniillik a 12 vagy 13 kanadai magyar tánccsoport közül alig három-négynek van ificsoportja. A hagyomány átadása általában a tizenéveseknél szakad meg. De azért is egyedi a csoportunk, mert több a fiú mint a lány. Az ifik a szegedkörnyéki falvak es tanyavilág régies táncát, az oláhost mutatják be.

Felnőtt táncosainkról joggal mondhatjuk, hogy ők Észak-Amerika legszínvonalasabb csoportja. A felnőttek repertoárja fogja képezni az előadás oroszlánrészét. Tánckincsük ezúttal eléggé Erdély-centrikus. Mezőségi, székely es kalotaszegi táncokat visznek színpadra, valamint a szászcsávási cigányok virtuóz táncát. De lesz magyarországi hagyomány is – ugrós, kanásztánc, üveges es csárdás a Mezőföldről.

Régi táncosaink pedig szeretettel kapcsolódnak a műsorhoz. A közönség idősebb része biztos ismerős dallamokat fog hallani es arcokat látni a Háromugrósban. Az estét a Bokréta örökzöld sikerszáma, a Szatmári Táncok fogja zárni – méghozzá egy meglepetéssel bővítve.

– És ezzel vége az eseménynek?

– De nem ám! Tudjuk, hogy egy ilyen évfordulós előadás után a közönségből sokaknak viszket a talpa, mások beszélgetni, nosztalgiázni szeretnének. Annál is inkább mert a Gyöngyösbokréta eredeti alapító tagjai közül néhányan Torontóból, mások meg Floridából is ideutaznak az előadásra. Tehát úgy gondoltuk, hogy a műsor után táncházat rendezünk a Hungaria Social Clubban, ami csak kb. 15 perc séta a színháztól. A táncház belépője benne foglaltatik a színházi jegyárban.

– Ha mar jegyekről van szó…

– Igen, jegyek már vásárolhatók a Bokréta tagjaitól, vagy az interneten. Felnőtt jegyek 25 dollár, gyerek jegyek 20 dollár árban kaphatók.

Felvilágosítás, útirány, időpont, stb. a Facebook-on, Bokreta50 címszó alatt található. – Köszönöm szépen, A Gyöngyösbokrétának pedig legalább még egyszer 50 évnyi eredményes munkát kívánok!

Tavaszi Bál a Csillagösvény rendezésében

Takácsy Dorka Kornélia, Montreál

Hagyományos Tavaszi Bál a montreáli Csillagösvény rendezésében.

A közel féléves zord és fogcsikorgatóan hideg tél után mindenki tűkön ülve epekedik a tavasz beköszönte után – nem csoda, hogy hagyományosan a Tavaszi Bál a montreáli református templom egyik legjobban várt, legrangosabb eseménye.
Idén sem volt ez másként: az estélyt nagy sürgés-forgás előzte meg, a Csillagösvény Egyesület önkéntesei időt és fáradságot nem sajnálva állították össze a menüsort és díszítették fel a templom közösségi termét.

A 18 órai kapunyitást követően gyorsan megtelt a terem. A vendégek elé az asztalra először előételként hortobágyi húsos palacsinta került.

Ezt követően Dreisziger Kálmán, a Bokréta Együttes korábbi -de most is rendkívül aktívan segítő- vezetője lépett a mikrofonhoz, hogy felkonferálja a gyerekcsoport felcsíki táncokból álló műsorát, egyúttal dióhéjban bemutassa az együttes történetét, megalakulásának 50. évfordulója alkalmából.

Bevonultak a székely ruhába bújt táncosok: a legkisebb művésznő 5 éves (a legidősebb korát pedig le sem merem írni mivel a női fronton kialakult hiány miatt egy cserejátékosnak be kellett ugrania – én voltam az). A gyerekek igazán ügyesen járták a táncokat, pedig a játékos ám mégis összetett, emiatt komoly figyelmet igénylő koreográfia kifejezetten hosszú, 10 perces. Közben végig csengő hangon énekeltek.

A közönség szívébe belopta magát a lelkes kis csapat és színvonalas, szívet melengető produkció, vastapssal köszönték meg a táncosok és Nyitrai Attila együttesvezető munkáját.

A vacsora oldott és emelkedett hangulatban folytatódott, aranyló húsleves, ínycsiklandó sült húsok, krumpli és lila káposzta, majd desszertként sütemény került a tavaszi díszekben pompázó asztalokra.

A lakoma végeztével lágyultak a fények, és a hangulatért felelős DJ Zoli kiteljesíthette művészetét. A táncparkett megtelt táncoslábú, jókedvű bálozókkal, akik hajnali kettőig vígan ropták a különféle stílusú zenékre.

Azóta Montreálban már hivatalosan is tavasz van.

Képek megtekinthetőek itt:
https://www.flickr.com/gp/145664778@N02/kD8iMy

Nyugat-Kanadába is álmodott egy világot Pataky Attila

Kanadai magyarok EDDA feliratú pólókba, napokig visszaemlegetett táncos bulik, közönségtalálkozók, és rekedtre énekelt hangok… Az EDDA Művek frontembere nyugaton folytatta turnéját Kanadában, hogy felrázza a szórakozni vágyó kanadai-magyarokat.

EDMONTON

A beszámolót Mészáros Attila KCSP ösztöndíjastól, a képeket Papp Imrétől kaptuk Április 6-án a közönség izgatottan várta a koncertet az edmontoni Magyar Házban. Attila egyesével köszöntötte az érkező embereket, elmondta, mennyire örül, hogy itt vannak. Érezhető volt az empátia és a figyelmesség a szavaiban.
Rövid beszélgetéssel kezdte az estét, ahol az elmúlt 43 év jelentősebb pillanatait, élményeit, érzéseit osztotta meg a közönséggel. Öröm volt hallgatni a lelkes beszámolóit, a szakma iránt mutatott profizmusát, a rajongói, a családja és a felesége iránt érzett szeretetét.
Míg Attila felkészült a koncertre, Dj Gary szórakoztatta a megjelenteket és fantasztikus retró diszkóval fokozta a hangulatot, melyet egyébként a koncert után még jó pár óráig élvezhettünk.
Pataky Attila elvarázsolta a tömget profizmusával és énekhangjával. Felcsendültek az örökzöld Edda slágerek, amelyre mindenki táncolt és hangosan énekelte vele együtt az „Álmodtam egy világot” és a többi csodálatos dalt. Olyan varázslatos hangulatot teremtett, mintha egy tizenötezres arénában énekelt volna. Minden egyes ember fontos volt neki, szuggesztívan és lelkesen állt ki az edmontoni magyarok elé.
Egy család elmesélte, a gyerekekre olyan benyomást tett a koncert, hogy másnap reggel már fogmosás közben hangosan énekelték a gyerekek a kedvenc Edda dalokat és azóta naponta többször is kérik, hogy hallgassanak tőlük dalokat. Ez egy hatalmas elismerés és a siker záloga, amikor ilyeneket hallunk.

CALGARY

A beszámolót Kalina Veronika KCSP ösztöndíjastól kaptuk Pataky Attila nem első alkalommal járt az albertai nagyvárosban, e látogatás alkalmával viszont sokkal többre vállalkozott egyetlen koncertnél. A hagyományosnak nem mondható péntek este itt is közönségtalálkozóval kezdődött, ahol a sűrű dedikálások közepette jutott elegendő idő a közös fényképek elkészítésére is, s mire a sornak vége szakadt a Kultúrközpontban szinte már egyetlen üres hely sem maradt. A közel 180 megjelent régi és új rajongónak a művész ezek után kendőzetlenül mesélt az eddigi Edda-val töltött éveiről, magánéletéről és saját életfilozófiájáról, tapasztalatairól, mely történeteket csendes, néhol nevetéssel megszakított, érdeklődés övezte. S csak miután kellőképpen átitatta a levegőt a rock egyfajta szelleme, csak azután „csapott a húrok közé”, és ezután nem volt megállás.
Korra és nemre való tekintet nélkül, ki-ki a maga módján, de az biztos, hogy nem széken ülve, énekelte és táncolta végig – már-már eufórikus állapotban – a több, mint egy órás koncertet, ahol minden olyan sláger felcsendült, melyre a közönség csak vágyhatott. De az izgalmaknak nem szakadt vége, hiszen az énekest a színpadon már szinte megszokott ausztrál fellépő társa, DJ Gary követte, aki ha tudta volna fokozta volna még a hangulatot, ám bizonyosan nem rontotta, hiszen a főként 90-es évekből való retró magyar és külföldi slágereinek hajnali áradatát csak azért szakította meg, mert el kellett érnie – Pataky Attilával és családjával együtt – a Vancouverbe hajnalban induló repülőgépet.

VANCOUVER

A beszámolót Éles Gergő KCSP ösztöndíjastól kaptuk Április 8-án, egy szombati napon került megrendezésre Pataki Attila koncertje Vancouverben. Lelkes és nagyszámú nézősereg gyűlt össze az eseményre, ami egy közönségtalálkozóval kezdődött. Többek közt az Edda korszakból hallhattunk történeteket, melyek Attila tolmácsolásában hiteles belátást adtak a legendás zenekar életébe. Az este alatt kolbász és hot-dog csillapította az emberek éhségét, melyet a Magyar Ház konyháján készítettek el.
A koncert kifejezetten jó hangulatúra sikerült. Rengetegen Eddás pólóban jöttek, és szinte mindenki együtt énekelte a régi és új slágereket. Láthatóan nagy élményt adott a helyieknek a koncert, ami után az Ausztráliából érkezett magyar DJ, Gary szolgáltatta a retró zenét.
Attilának még maradt energiája dedikálni a magával hozott CD-ket, könyveket, aztán elbúcsúzott. Az este ezután sem ért véget, sőt hatalmas táncos buliba torkollott, amit napokig emlegettek még Vancouverben.
A Pataky turné idén véget ért, de biztosan még sokáig fogjuk még emlegetni a kapott élményt. Köszönet illeti a szervezőket és a Kanadai Magyarok Országos Szövetségét (KMOSZ), akik nélkül nem jöhetett volna létre a koncert-sorozat. A szervezet elnöke, Vaski Gábor nem csak a rendezvények lebonyolításában segített, de ügyelt arra is, hogy minden városban felkészülten fogadják a koncertet. Attilát mindenhol lelkes tömeg fogadta és a kanadai magyarok megmutatták, hogyan kell igazán jót bulizni. A gondos készülés és a szervezetek együttműködésének eredménye, hogy mind a hat helyszínen színvonalas és zökkenőmentes rendezvény fogadta a közönséget. Sokan személyesen is kifejezték hálájukat a KMOSZ-nak és a szervező csapatoknak. Olyan világot álmodott Pataky Attila Kanadába, amilyenben igazán jó érzés kanadai magyarnak lenni. Ha minden jól megy, nem kell sokat várnia a kanadai közönségnek, hamarosan ismét EDDA slágereket hallhatnak élőben. A KMOSZ azon dolgozik, hogy az egész EDDA zenekart elhozza Kanadába 2018 őszén két nagyszabású koncertre, a keleti és nyugati parton.

A koncertekről készült összefoglalót és kepeket megtalálhatjuk itt:

Így mulat a magyar

Lehoczki Sára, KCSP

Pataky Attila koncertje Torontóban

„Kör közepén állok, Körbevesznek jó barátok Körbevesznek jó barátok és rosszak…” Vajon hányan dúdoljuk magunkban a szöveget, miközben olvassuk? Én biztosan. Miért tudjuk mit „kell” csinálni, amikor elindul a Limbó-hintó, vagy amikor a „vonat nem vár”? Honnan tudjuk, hogy hány óra munka, hány óra pihenés és hány óra szórakozás jut egy napra?

Minden népnek, nemzetnek megvannak a maga örökzöldjei, legyenek azok népdalok, slágerek, mesék vagy éppen ételek. Vannak dalok, amiket minden magyar ismer, és garantáltan nem az iskolapadban tanultuk őket. Valahogy a dallam és a szöveg úgy beleivódik a fejünkbe, hogy életünk végéig eltudjuk énekelni egyes számok refrénjét, míg könnyedén elfelejtjük például a bevásárló listánk felét vagy szeretteink születésnapját (minden egyes évben).

A Hűtlen, Éjjel érkezem, Mi vagyunk a rock, Kölyköd voltam, Gyere őrült, Elhagyom a várost… Csak néhány azokból az EDDA Művek dalokból, amiket szinte mindannyian kívülről fújunk. Pataky Attila, az együttes frontemberen, már otthonosan mozog Kanadában, nem először járt itt. Idén egy hat állomásos koncertsorozatra érkezett melynek első állomásai Torontó, Hamilton és Cambridge városai voltak. A további fellépések helyszínei: Edmonton (április 6.), Calgary (április 7.) és Vancouver (április 8.).

A koncertek előtt közönségtalálkozót tartott Attila, ahol előadást tartott a „Mi vagyunk a rock” című könyvéről, melyben az Edda Művek 42 év titkai kaptak helyet. Mindenki lehetőséget kapott, hogy feltegye kérdéseit az énekesnek, egymás után érkeztek a családot, magánéletet, vagy éppen az spirituális élményeket feszegető kérdések. Az előadás után következett a koncert, melyek igazi jó hangulatban teltek mindhárom városban.

Rekedtre kiabálta magát a többszáz fős közönség, fiatalokat megszégyenítő módon táncoltak az idősebb generáció tagjai is, Attila pedig fáradhatatlan energiával énekelte a megunhatatlan EDDA slágereket és saját dalait.

DJ Gary zárta az esteket, aki Ausztráliából érkezett és a 70-es és 80-as évek legjobb dalaiból kevert a koncertek után hajnalig. Nem maradhattak ki azok a klasszikusok sem, mint a Limbó-hintó vagy vonatozás, a magyar közönség legnagyobb örömére.

A koncertsorozatot a Kanadai Magyarok Országos Szövetsége (KMOSz) szervezte, céljuk, hogy olyan programokat csináljanak, melyek nagy létszámban képesek megszólítani a kanadai magyarokat, fiataltól az idősebbekig. Vaski Gábor a KMOSZ elnöke vállalta a műsorvezetői szerepet az első három fellépés helyszínén, Torontóban. Hamiltonban és Cambridge-ben.

Folyt a pálinka és a jó bor, mellé pedig Torontóban frissen sült kolbászt, Hamiltonban töltött káposztát, míg Cambridge-ben ropogós lángost lehetett fogyasztani, nem volt ok a panaszra. A

finom italok, ételek és jó zene mellett garantált volt, hogy elszabadul a buli és együtt fog énekelni és táncolni a hatvanéves a huszonévessel. Csak győzze mindenki kiheverni a másnap az átmulatott éjszakát.

A koncert képei megtekinthetőek itt:

http://www.hungarianreporter.com/diaszpoacutera/igy-mulat-a-magyar